A Brief History of the British Pound – Az angol font rövid története

Angol font – Font sterling

Az Angol font az Egyesült Királyság, a koronafüggőségek (Man-sziget, Guernsey, Jersey), a brit tengerentúli területek közül pedig Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, a Brit antarktiszi terület és a Brit Indiai-óceáni Terület valutája. Jele: £, ISO kódja: GBP; váltópénze a penny, amelyből 100 ér 1 fontot. A valuta teljes, hivatalos neve – font sterling – csak hivatalos szövegkörnyezetben, és akkor használatos, ha meg akarják különböztetni a többi fonttól. Egyéb esetekben általában a font nevet használják.

A név eredete

A font sterling kifejezés eredetét illetően bizonytalan a helyzet. Egyes források szerint használata az angolszász időkig nyúlik vissza. Ezek szerint ekkor az érméket hívták sterlingnek. Ezeket ezüstből készítették, melyekből 240 nyomott egy fontot, így a nagyobb összegű fizetéseknél az értéket “font sterlingben” adták meg.

A font valutajele a font jel, melynek eredeti alakja  volt két párhuzamos áthúzással, majd később leegyszerűsödött, s így alakult ki az egy áthúzást tartalmazó £ jel. 

A decimalizálás előtt és után

A hetvenes évek elején történt a font decimalizálása. Ezt megelőzően a 12-es számrendszeren alapult, mely még a Római Birodalom hatását éreztette. Kulcsfontosságú egységei a shilling és a penny voltak.

A decimalizálás után a penny maradt az egyetlen váltópénz, mely ekkor már század részét érte a fontnak.

A font történelme

Eredetileg Nagy Károly frank uralkodó pénzrendszere volt, ezt másolták le több más királyságban, így Angliában is gyorsan elterjedt. Nagy Károly a font megfelelőjeként a libra kifejezést használta, erre utal ma a font egyezményes jele, az áthúzott, nagy írott L betű jele.

A korai pénzérméket ezüstből verték, értékét az ezüst tisztasága határozta meg. A XII. század közepén áttértek a gyengébb ezüstre, mivel ez kevésbé kopott gyorsan. A XIV. századig csak ezüstből készültek érmék, később került bevezetésre az aranypénz, mely igen nagy sikernek örvendett.

A XVI. században sokat veszített értékéből az ezüstpenny, ezért rézzel kevert érméket hoztak forgalomba, melynek már csupán az egyharmada volt ezüst. Ez a XVI. század legvégéig így volt.

Később Skóciára is kiterjesztették a fontot, s mivel ott hamarosan elkezdett romlani az értéke, különbséget tettek a skót és az angol font között.

A XVII. század második felében új aranypénz került forgalomba, a guinea. Ez egy nem hivatalos aranystandard volt. Az import áruért arannyal fizettek a kereskedők, az exportért ezüstöt kértek. A század végén a két hivatalos bank elkezdett papírpénzt forgalomba hozni, ezek értéke az arany függvénye volt. A XIX. század legelején tértek át a hivatalos aranystandardra.

A font az amerikai dollár, az euró és a japán jen után a negyedik legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem a nemzetközi devizapiacon, s világszerte használják tartalékvalutaként.

                                                                                                                                                                            www.szegedikata.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük