Bár sokára, de szinte eddig gondolkoztam, hogy ne közhelyekkel teli pár sort írjak Rólad! És rájöttem a közhelyes mondatok azért vannak, mert igazak és szeretjük hallani. Főleg, ha rólunk van szó. Most már felnőtt emberként írhatok Rólad, de gyermekként gondolok Rád! Előttem van a farmeringes szigorod, a szemedben csillanó fény a tanári asztal mögül, a sok mosoly, a rengeteg szeretet, amit adtál nekünk abban az időben, amíg velünk voltál.
Ha Te nem vagy talán soha nem kezdek el angolt tanulni, de úgy igazán!!! Ha Te nem vagy, a magyart sem tanulom, de úgy igazán!!! Ha Te nem vagy, talán nem az az ember vagyok, aki ma vagyok!!!
Te egy jelenség vagy és voltál az életünkben!
Az őszinteséged, az odaadásod egy lehetőség volt az életre. Köszönöm az Életnek, hogy adott nekünk Téged!
